A hüvelyöblítés (irrigálás) valószínűen feltalálása óta viták kereszttüzében áll szükségességét, gyakoriságát, a felhasznált gyógyszereket és gyógyhatású anyagokat illetően. Ellenzői legfőbb érvként a hüvely belső miliőjének mesterséges megváltoztatását említik, mely során a Döderlein-flóra és az immunanyagok eltávolítását vélelmezik, mint káros hatást.
A mellette szólók úgy vélik, hogy egyrészt kiterjedt gyulladásnál a gyulladásos váladék eltávolításával, a csíraszám csökkentésével jobb alapot lehet teremteni a gyógyuláshoz, másrészt a Döderlein-flóra – már a pH megváltozása miatt is – egyébként is kihal. A kiöblített hüvelyben a savanyú környezet megteremtése pedig elősegíti a Döderlein baktérium visszatelepedését. E megfontolásból vannak, akik minden együttlét után is javasolják a tejsavas hüvelyöblítést a pH mielőbbi visszaállatási miatt is.
A fentiek alapján az a gyakorlat elfogadható, ha a konkrét körülmények ismeretében az irrigálást különbözőképpen és különféle gyógyanyagokkal végzik, attól függően, hogy milyen ok miatt válik szükségessé. Masszív gyulladásnál a váladék és a törmelék eltávolítására, a hüvelyfal alapos lemosására van szükség. Ilyenkor erosebb áramlást és gyulladáscsökkento anyagot célszeru használni. A Döderlein-flóra helyreállítására, erősítésére, megőrzésére a lágyabb, kevesebb folyadékot felhasználó, de a hüvelyben mindenhova eljutó irrigálás a támogatható. Ilyen módon a jelenlevoő Döderlein baktérium és immunanyagok nem kerülnek eltávolitásra.
Az előbbi feltételeknek olyan irrigáló készülék felel meg, amelynél lehetőség van az öblítés erősségének, az irrigáló folyadék mennyiségének változtatására. Az egyirányú áramlás mindenképpen célszerű, mivel az egyszer már kimosott, gyulladásos váladékot nem helyes újra befecskendezni. A pumpálós rendszerű eszközöknél az irrigáló edény ismételt összenyomásai között ez a veszély fennáll, ezért a csövet minden expresszió alkalmával ki kell venni, és újra behelyezni.
Irrigáló oldatként hüvelygyulladás esetén a kamilla a legelterjedtebb. Ezt tanácsos használni a kórokozó eltűnéséig. Ezután a Döderlein-flóra újabb megtelepedésének elősegítésére savanyú vegyhatású anyag ként a lactacid oldat ajánlható, megfelelő hígításban.
A hüvelyöblítés gyakoriságát illetően is megoszlanak a vélemények. Gyulladás kezelése lokális gyógyszer alkalmazásával – általában naponta egyszeri felhelyezéssel történik, így az irrigálás is naponta – a kezeléshez tartozóan – végezheto el. Ha a terápiát este alkalmazzuk, akkor a hüvelyöblítést reggel célszerű végezni, így napközben a gyógyszer vivo anyagának távozása nem okoz kényelmetlenséget. Vannak, akik a következő gyógyszer felhelyezése előtt ajánlják az irrigálás elvégzését.
A Döderlein-flóra helyreállításánál kényes egyensúlyt szükséges biztosítani. Egyrészt kívánatos a megfelelő pH érték létrejöttének külső segítése, másrészt azonban egy erőteljes hüvelyöblítés a már visszatelepült baktériumokat kimoshatja. Kevesebb oldatmennyiséggel, lágyabb áramlást alkalmazva és ritkábban – három/négynaponként – végzett irrigálással ez elkerülhető.
A civilizációs szokások változásának, a gyógyszeres kezelések kiterjedésének kényszerű következménye a hüvelyflóra természetes állapotának egyre gyakoribb megváltozása. Ennek helyreállításában a megfelelő eszközzel és megfelelő módon végzett hüvelyöblítésnek válogatott esetekben szerepe van. Az irrigáláson kívül lehetőség van lactobacillust tartalmazó hüvelykúpok használatára. pl.: Ovulobact – Floragyn – Gynoflor
Napjainkban sokféle, recept nélkül kapható hüvelykúp és hüvelygél összeállítások kaphatók, amik mind a hüvelyhám saját védekezését és gyógyulását segítik.
Ilyen pl. a Silver Q a Lactofeel a Cikatridina . Ez utóbbi gyógynövény összeállitású kúp.
Ajánlom a legmodernebb hüvelyöblítõ rendszert: Lady Pharma Intim Zuhany. Ehhez kamillás ill. tejsavas kúp is kapható, ami a készülékbe helyezhető, és egy 5-6 napos kúrára elég.