Kevés olyan területe van az orvosi ténykedésnek, mely annyi tévhitet, hozzá nem értők szájából elhangzott véleményt és félreértéseket hordoz magában, mint a szülési fájdalom csillapítására használatos eljárás, az epidurális, illetve a döntően műtéti érzéstelenítésre (császármetszés, hüvelyi műtétek stb.) alkalmazott spinális érzéstelenítés.
A fájdalomcsillapításnak több megoldása ismeretes, de nem vitatható, hogy leghatékonyabban az epidurális érzéstelenítés teljesíti az elvárásokat. Kétségtelen tény, hogy minden orvosi beavatkozás, így a legegyszerűbbek is rejtenek magukban kockázatot, melyeket mindig mérlegelnünk kell: a beavatkozástól várható előny jelenti a mérleg másik serpenyőjének legfontosabb “súlyát”. Célszerű már az elnevezés körüli tévhitek eloszlatása is: gyakran hallani “gerincbe történő” érzéstelenítésről.
Az epidurális érzéstelenítést a gerincoszlop lumbális, azaz deréktáji szakaszán történő behatolásból végezzük, olyan magasságban, ahová a gerincvelő már nem ér le semmilyen körülmények között sem. Másfelől célunk a gerincet (és természetesen az agyvelőt is) burkoló kemény agyhártya (dura) körüli keskeny tér (epidurális tér) felkeresése, tehát optimális esetben csak a gerincet védő agyhártyarétegek körül lévő térbe hatolunk, és semmiképpen sem a gerincvelőig (az orvostudomány más területein ugyanis magasabban, tehát még a gerinc magasságában is alkalmazhatnak epidurális érzéstelenítést).
Igény szerinti adagolás
A beavatkozás lényege: az előbb említett epidurális térbe vezetett vékony műanyag katéteren, kis vékony csövön keresztül érzéstelenítőszert juttatva az itt futó érzőidegek működését gátoljuk, ezáltal az általuk vezetett érzések – s így a szülési fájdalom érzése – nem jutnak el az agyban lévő érző központba, s a fájdalomérzés megszűnik. A méh összehúzódásai továbbra is nagyjából változatlanul jelentkeznek, csak épp a hozzájuk tartozó fájdalom szűnik meg. A szülészeket az esetek jelentős részében nemcsak a fájdalom megszüntetésének szándéka vezeti, hanem gyakorta a szülés haladásában, a tágulási szak idejének lerövidülésében is előnyt nyerünk alkalmazásával, valamint koraszülések esetén a szülőcsatorna szöveteinek ellazulása által a születendő magzat esélyeit jelentősen javíthatjuk.
Maga a beavatkozás nem fájdalmas: a szülő nő oldalfekvő helyzetben, lábát felhúzva és hátát kidomborítva fekszik, a hát megfelelő területének sebészi fertőtlenítése és izolálása után a bőr és a bőr alatti szövetek érzéstelenítése után hatolunk be az epidurális térbe. Gyakorlott szakember kezében a katéter bevezetése néhány percet vesz csak igénybe. A fájdalom megszűnése az érzéstelenítő oldat beadását követő 15-20 perc múlva válik teljessé. A szülés kitolási szakaszában – amikor a szülő nő aktív közreműködésére, a hasprés alkalmazására van szükségünk – az érzéstelenítőszert általában már nem adagoljuk, s így a nyomási inger közel teljes egészében visszatér.
A gát szövetei azonban ilyenkor is ellazulnak, érzéketlenek, így egyrészt ritkábban szükséges gátmetszés alkalmazása, az esetleges gátsérülések kialakulásának esélye csökken, valamint ha mégis gátmetszés mellett döntünk, úgy annak elvégzése, illetve a szülés után ellátása fájdalmatlan lesz. A terület nagysága befolyásolható.
A spinális érzéstelenítés az epidurális érzéstelenítéstől több lényeges ponton eltér. Az érzéstelenítő oldatot az úgynevezett spinális térbe, vagyis az agyvízbe adjuk be, legtöbbször egy dózisban. A szúrás technikai kivitelezése sokban hasonlatos az epidurális érzéstelenítésnél leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy spinális anesztézia esetén a beteg ülő testhelyzetben, hátát kidomborítva helyezkedik el, és nem kerül sor katéter bevezetésére sem, hanem a gyógyszert egy adagban juttatjuk be egy vékony tűn keresztül az agyvíz-térbe. Ezt követoen az érzéstelenítő hatása perceken belül kialakul, és ami igen lényeges, nemcsak az érző, hanem a mozgató funkciót is gátolja a teljes érzéstelenítés időtartamára, ami többnyire 2-2,5 óra.
Az érzéstelenítő eloszlása az agyvíztérben a gravitáció által befolyásolható, így a beteg műtőasztalon történő megdöntésével az érzéstelenítés “magassága”, vagyis az érzéstelenített terület nagysága befolyásolható. Az érzéstelenítő hatás kialakulásával a vérnyomás átmeneti esése következhet be, melynek megelőzése céljából a műtétet megelőzésen minimum 1,5 liter intravénás infúzió alkalmazása jelent megoldást. Császármetszésnél végzett spinális érzéstelenítés megelőzi a magzat altatószer okozta születés utáni légzési zavarát, illetve lehetővé teszi az “együttszülést” műtét esetében is, hiszen az édesapa jelen lehet a műtét során mindvégig ébren lévő, és a születés élményét ily módon átélő párja mellett.
Kiknél nem javallt epidurális vagy spinális érzéstelenítés?
Legfontosabb szabály: ha a szülő nő nem kéri, illetve ha orvosi javallat alapján terveznénk elvégzését, de a vajúdó nem egyezik bele, semmilyen körülmények között nem szabad alkalmazni.
Milyen szövődményeket rejthet magában az epidurális érzéstelenítés?
A lehetséges szövődmények leggyakrabban technikai problémára vezethetők vissza: az epidurális tér felkeresése nehézségekbe ütközik vagy egyáltalán nem kivitelezhető (szűk csigolyaközök, meszes gerinc), illetve az epidurális tér túlzottan szűk volta miatt a szúrás kapcsán a keményagyhártyán (dura) nyílást ejtünk. Ez utóbbi esetben néhány csepp agyvíz a tűn keresztül szinte mindig távozik, és ez egy-két napig fejfájást okozhat a szülés után, de más veszélyeket nem rejt magában. Elvileg elofordulhat, hogy a beadott gyógyszer az epidurális térben érpályába jut és általános tüneteket okoz: ennek kivédésére a beavatkozás során számos óvintézkedés szükséges minden esetben.
Biztonságos
Az epidurális, illetve a spinális érzéstelenítés – amennyiben személyi és tárgyi feltételei adottak – biztonságos és effektív módja a szülési, illetve a szülészeti műtéti fájdalom csillapításának. Legnagyobb előnyei közt tartjuk számon, hogy míg az anya fájdalmát csökkentik, addig a magzat keringésébe át nem jutva magzati káros hatásokkal nem kell számolnunk, sőt kifejezett előnyöket nyújtanak a születendő utódnak.
Minden hiedelemmel ellentétben anyai szövődmények csak nagyon ritkán fordulnak elő, és ezek is jól kezelhetők. A közszájon forgó légzésbénulás, alsó végtag bénulás és egyéb komoly szövődménnyel nem kell számolni. A legkellemetlenebb mellékhatás, ami ritkán előfordul az a 2-3 napon jelentkező erős fejfájás. Ez jól kezelhető, részben gyógyszerekkel, részben úgynevezett plach terápiával, ami a szúrás helyére beadott kevés saját vért jelenti. Ettől azonnal elmúlik a fejfájás.